Ha a szembe jutó fénysugarak a szaruhártyán és a szemlencsén áthaladva már a retina előtt alkotják az éles képet, akkor az ideghártyára életlen vetül. Ez esetben az ember közelre jól lát (pl. olvasáskor), távolra életlenül. Ez a látáshiba, az ún. közellátás (rövidlátás) jól korrigálható, ha a szem elé homorú, vagy „mínuszos” lencsét helyeznek (szemüveget vagy kontaktlencsét), ami kissé szórja a fényt.

Rövidlátó szem

Gyakran okoz látáshibát az is, ha a szem a szükségesnél nagyobb mértékben törik meg a beérkező fénysugarakat. Ennek következtében az éles kép az ideghártya (retina) mögött keletkezne, tehát a retinára vetülő fénysugarak még életlen képet alkotnak. Ekkor a közeli tárgyakat nem lehet élesen látni, ezért a látáshibát távollátásnak nevezik. Az 50 éves kor körül „menetrendszerűen” megjelenő távollátásnak az oka, hogy szemlencsénk „elfárad”, rugalmassága csökken, ezért nehezebben tud alkalmazkodni a különböző távolságokhoz. Ilyenkor az emberek távolabb rakják az olvasnivalót a szemüktől, majd, amikor „rövid lesz a karjuk” elmennek egy optikába vagy orvoshoz és olvasószemüveget iratnak fel maguknak. Tévhit, hogy a távollátás csak felnőtt korban alakulhat ki, fiataloknál is előfordul, igaz akkor más okból. Távolátoknak domború vagy „plusszos” lencsét kell viselni.

Távollátó szem

Az asztigmiának nincs pontos magyar fordítása, a pontnélküliség a legmegfelelőbb kifejezés rá. (A másik közkeletű elnevezését, a szemtengelyferdülést nem szeretem, mert félrevezető.) Ilyenkor szemünk a beérkező fénysugarakat nem egy pontban gyűjti össze, hanem ún. gyűjtővonalakban egyesíti őket.  Az ilyen szem szaruhártyája nem tökéletes gömbfelszín, hanem úgy néz ki, mintha a két oldalát egy kicsit benyomtuk volna. Ilyenkor cylinderes lencsét viselve látunk tökéletesen.

Szürkehályog kialakulásakor a szemlencse átlátszósága csökken, és nem engedi át a fényt az ideghártya felé. Az elváltozás kialakulását elősegíti az erős napsugárzás. Idős korban mindenkinél kialakul, ezt sajnos nem lehet „megúszni”. Fiatalabb korban is kialakulhat, ezért olyan embereknek, akik rendszeresen tartózkodnak a tűző napon, célszerű napszemüveget viselniük.  A kialakult szürkehályog műtéttel eltávolítható: a beteg szemlencsét eltávolítják, és műanyagból készült lencsét ültetnek a helyére. Nem kell félni tőle, manapság rutinműtétnek számít, pár percet vesz igénybe.

A zöldhályog kialakuláskor a folyamatosan képződő csarnokvíz nem tud kellő mennyiségben visszaszivárogni a vérbe, ezért mennyisége a szemben növekszik. Emiatt fokozódik a szem belső nyomása, s ez az állapot fejfájással, látásromlással jár.  A szemben levő erek összenyomódása miatt az ideghártya károsodhat, ami végül a látás elvesztésével járhat. A zöldhályog nem műthető, gyógyszerrel kezelik.

A színtévesztés oka az, hogy a csapok (az ideghártyában lévő sejtek, melyekkel nappal látunk) valamelyik típusa nem megfelelően működik. Akinek a szemében két  vagy háromféle csap működése hibás, az színeket nem tud megkülönböztetni.

A három leggyakoribb fénytörési hiba a rövidlátás, távollátás és az asztigmia.

•           rövidlátás esetén a szemünkbe érkező fénysugarak a retina előtt alkotnak éles képet, ezt szórólencsével ( - ) korrigálják
•           távollátáskor a fénysugarak a retina mögött egyesülnek ponttá, ebben az esetben gyűjtő ( +) lencsét kell viselnünk
•         asztigmia esetén nem egy pontban egyesülnek a szemünkbe érkező fénysugarak, ezt a fénytörési hibát cylinderes lencsével korrigálják

Szürkehályog esetén szemlencsénk átlátszósága csökken, ez műtéttel orvosolható. Idősebb korban mindenkinél kialakul, ezt nem lehet „megúszni”.

Zöldhályog kialakulásakor szemünk belső nyomása nő meg, ez nem műthető, gyógyszert kell szedni rá.

Ritka, de közismert, kórkép a színtévesztés, amikor a retinánkban lévő csapok valamelyike nem működik megfelelően, ezért bizonyos színeket nem tudunk megkülönböztetni.

Forrás: Mándics Dezső – dr. Molnár Katalin: Biológia középiskolásoknak, érettségizőknek

Kép forrás: livescience.com