Előző bejegyzésemben a három leggyakoribb fénytörési hibáról írtam (rövidlátás, távollátás, asztigmia). Olvasóim közül többen tettek fel további kérdéseket az asztigmiával kapcsolatban. Emiatt döntöttem úgy, hogy egy teljes bejegyzésben írok erről a kevésbé ismert fénytörési hibának.
Előző cikkemben olvashatta, hogy az asztigmiának nincs pontos magyar fordítása. Megszokott elnevezés a pontnélküliség vagy a szemtengelyferdülés. Én az előbbit szoktam használni, szerintem az utóbbi félrevezető kifejezés.
Az asztigmia lényege, hogy a szem a párhuzamosan beérkező fénysugarakat egyetlen pontban sehol sem gyűjti össze (sem a retina előtt, sem mögötte, mint a rövidlátás és távollátás esetében), hanem ún. gyűjtővonalakban egyesíti, ezért lát homályosan az ember.
Oka, hogy a szem szaruhártyája nem tökéletes gömbfelszín, hanem olyan, mintha két oldalt egy kicsit összecsippentettük volna. Az egyik átmérő irányába domborúbb, a másikba kevésbé, így a fénysugarak előrébb és hátrébb egyesülnek. Mértékét ugyanúgy dioptriában határozzuk meg, mint a távol – és rövidlátást.
Az asztigmiának két fajtája van, a szabályos és szabálytalan.