Időutazás szemeink paradicsomába
Tegyünk egy képzeletbeli időutazást, menjünk vissza mondjuk a középkorba. Hogyan zajlottak akkor a mindennapok? Az emberek sok időt töltöttek a szabadban, ahol fák, virágok, dombok, madarak vették körül őket, sokat sütött a nap. Hogyan működött ilyenkor a látásuk? Szemük szabadon pásztázott, távoli és közeli dolgokra, figyelmük aszerint változott, melyik dolog legyen a középpontban. Az emberek természetes fényben voltak, természetes színek vették körül őket. Sokat mozogtak, keringett a vér a testükben, ezáltal elég oxigén jutott az agyba és a szembe is. Mindkét agyfélteke kapott impulzusokat, működött a perifériás látás is, nemcsak a centrális.
Na de mi történik napjainkban?
Az emberek nagy része zárt térben tölti a napjait… És a legtöbben naponta több órán keresztül számítógépet használnak. Ilyenkor szemünk szűk tartományban, fix távolságra (kb. 50 centire) mered. Mesterséges fényben vagyunk, sokat ülünk, a vér a lábunkban van. A levegő sokszor elhasználódott, állott, így kevés benne az oxigén. A munkahelyi stressz miatt leginkább a bal agyfélteke kap feladatokat, sokat kell gondolkodnunk. A centrális látás domináns és túlterhelt.
Álljunk meg egy kicsit most és gondoljunk a látásunkra. Az köztudott, hogy nem a szemünkkel, hanem az agyunkkal látunk. Szemünk csupán egy receptor, az információt az agy fogadja be és értékeli. A tekintet az emberi kommunikációban fontos szerepet tölt be. Kapcsolatfelvételt, kapcsolattartást vagy elhatárolódást tudunk elérni a másikkal, attól függően hogyan nézünk rá. Látásunk összetett és sok funkciót ellátó folyamat.
A figyelemnek nagy szerepe van a látásban. S figyelmünk irányítja az érzékelést és ha a figyelem nem jól működik, a látás sem tökéletes. (Erre szoktuk mondani, hogy nagy a különbség a „látás” és a „nézés” között.) Tudjuk, hogy a figyelem nem képes tartósan magas szinten működni. Ahogy az iskolában a gyerekeknek is szüksége van a szünetekre ahhoz, hogy 6 -7 órán keresztül figyelni tudjanak, úgy a felnőtteknek is szüksége van lazításra. Pihennünk kell ahhoz, hogy munkaidőnket produktívan tudjuk tölteni a képernyő előtt. Nagyon jól tudják ezt azokon a munkahelyeken, ahol a figyelemzavar életveszélyes lehet (pl. a légiirányítók). Ilyen helyeken nagyon szigorúan veszik a pihenőidők betartását, az ergonómiát, a munkahelyi környezet kialakítását.
De mi a helyzet a kevésbé veszélyes munkahelyeken?
Ott hogyan és mennyit tudunk pihenni?
Jöjjön most egy kis jog, de ne aggódjon kedves Olvasóm, nem fogom bevinni Önt egy paragrafus rengetegbe, a lényeget emelem ki.
Az 50/1999 egészségügyi minisztériumi rendelet szerint:
„… folyamatos képernyő előtti munkavégzés óránként legalább TÍZPERCES szünetek szakítsák meg, továbbá a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi HAT ÓRÁT ne haladja meg.
A fentiek szerint minden képernyő előtt dolgozónak jár ez a fajta pihenés, testi és lelki felfrissülésre lehetőséget adó szünet.
Na de mivel érdemes eltölteni ezt a 10 percet?
Elsősorban olyan gyakorlatokkal, tevékenységekkel, amelyek kompenzálni tudják a monitor előtti munkavégzéskor kialakuló a központi idegrendszer és a látás kifáradását létrehozó hatásokat.
A szemek merevségét, az agy oxigénellátását és a figyelem megpihenését többféle módon lehet elérni. Jöjjön most néhány egyszerű, könnyen kivitelezhető gyakorlati tanács:
Álljunk fel az asztaltól, nyissunk ablakot, mozgassuk át végtagjainkat, derekunkat, nyakunkat, lélegezzünk nagyokat.
- Nézzünk el távolra: nézzünk fel az égre, a felhőkre, pásztázzunk távoli és közeli dolgokat.
- Ha nagyon ég, fáradt a szemünk, takarjuk el tenyerünkkel mindkét csukott szemünket és addig maradjunk ebben a helyzetben, amíg az teljesen megnyugszik, felfrissül.
Fáradt szemeinknek nagy felüdülés, ha kezünkkel eltakarjuk őket
(kép forrása: home.bt.com)
- Végezzünk szemkörzéseket az óramutató járásával megegyező, majd másik irányban tízszer. Válasszunk egy távoli tárgyat (pl. egy felhőt), majd emeljük a szemünk elé 5-10 cm-re az ujjunkat és nézzünk rá, majd ismét a felhőkre és ismételjük meg a gyakorlatot tízszer.
- Aktiváljuk tudatosan is a perifériás látásunkat. Előre nézve kezdjünk el a kinyújtott karjainkat oldalra eltávolítani minél messzebbre és a szemünk sarkából érzékeljük, meddig sikerül kivinni a kezet, anélkül, hogy szemmel követnénk a kezek mozgását.
A monitor előtti szem – és közérzeti panaszok tanulmányozása sok éve zajlik már. Az egyoldalú megterhelés és kifáradás sokféle testi tünetet okozhat (szemünk égő érzése, hátfájás, nyakfájdalmat stb.), ezek megelőzése sokoldalú és összetett. Sok odafigyelést igényel a megfelelő munkahelyi környezet kialakítása és a „szemwellness” bevezetése. A fent leírt gyakorlatok rendszeres (akár naponta többszöri) végzésével csökkenthető a munkahelyen kialakuló idegrendszeri, látórendszeri kifáradás.
Szeretne még többet tenni szeme egészségéért? Ide kattintva olvashat arról a szemüveglencséről, amit kifejezetten monitor előtti munkavégzésre fejlesztettek ki.
Forrás: dr. Ungváry Lilla: Hogyan tudjuk nem optikai eszközökkel segíteni a képernyő előtt dolgozókat?, Optikai Magazin, 2015. júniusi szám