Ocularium volt a neve az ókori-középkori harci sisakok szemnyílásának. Előfordult, hogy a sisak szemnyílását kristálylappal borították, így biztosítva jobb látást a viselőjének.  Alakja ilyenkor a nagyító szemüvegre emlékeztetett, és feltehetően hatással is volt kialakítására. Ez lehetett az elődje a mai védőszemüvegnek. Mint ahogy a hajdani olvasókő foglalatba került, nyelet kapott, manokel lett belőle, vitathatatlan ősévé vált a mai kerek kézi nagyítónak, - a lupénak.

Az első szemüveget, a Velencei Köztársaságban, Muranóban készítették. Muranó már a XIII. században is a kristályüveg ipar egyik nevezetes központja volt, ahogy a mai napon is az. A muranói üvegtermékek hírére nagyon vigyáztak, az üvegiparűzést éppen ezért szakmai képzettséghez kötötték. Akkoriban szemüveget csak az készíthetett: „aki előttünk megjelenvén bebizonyította a szakmához szükséges tudását és a készítés módjában való jártasságát. Továbbá esküt tett munkájának becsületes folytatására.”

Az akkori velencei nagytanács annyira féltve őrizte a sokszínű muranói üvegtermékek titkát, hogy ha valamelyik üveges mester esetleg megszökött, bizony bérgyilkost küldtek a nyomába. Ha pedig előre megtudták, hogy szökni készül, egyszerűen helyben eltették láb alól.

A középkorban csak a papok tudtak olvasni, ezért a legtöbb szemüveg egyházi épületekből került elő. Könyves Kálmán királyunk ritka kivételnek számított olvasni tudásával, ez azért volt, mert papnak készült.

Ha valamiféle nagyobb jelentőségű újabb találmány, a kor ismereteinek színvonalán csodának számító felfedezés, úgy terjedt el, hogy alkotója, felfedezőjének kiléte homályban maradt, kézenfekvő volt, hogy csodatételként valamelyik közismert szent számlájának javára írták. Ez történt a szemüveggel is, ezért lett előbb Lukács, majd Szent Fridolin a szemüveg feltételezett feltalálója, utóbb Szent Jeromos, aki is végül megmaradt a szemüvegkészítők – mai néven optikusok – védőszentjének.

Magyarországon a szemüvegipart már a 13. században említik a történelemkönyvek. A pápai Páriz professzor említi a pápaszemet a szótárában. A szemüveg szélesebb elterjedések Hunyadi Mátyás idejére eshetett.

Az első állandó látszerészbolt megnyitására 1819-ig kellett várni. Calderoni István Olaszországból érkezett kereskedő volt, s a Váci utca és a mai Deák Ferenc utca sarján álló ház kapujában nyitotta meg üzletét. A kor ízlését kiszolgáló, forgalmas helyen alapított üzlet hamar virágzásnak indult. Árultak benne akkoriban divatos gipsz szobrocskákat, Olaszországból behozott alabástrom alakokat, és félkész szemüveg alkatrészeket. Hopp Ferenc már nyolc éves korában kisinasként kikerül a morvaországi Fulnekból az üzletbe. Kitanulta a látszerész mesterséget, később feleségül vette Calderoni lányát, és a vállalkozás, akkor már „Calderoni és társa” a cég neve, az ő vezetése alatt európai, sőt Európán túli hírnévre tett szert. Antony Libál volt az első látszerésziparos Pesten. Anthony Libál Széchenyi István rábeszélésére hagyta ott a császárvárost, és telepedett le Pesten, 1846-ban. A Libál család büszkén említi, hogy az egykori nagy hírű orvosok, köztük Lippay Gáspár, Hirschler Ignác, és Semmelweis Ignác is sűrűn megfordultak az üzletükben. Szemüveget rendeltek Libáléknál, - első példája ez Magyarországon annak, hogy orvosi vényre, orvosi útmutatás szerint készültek a szemüvegek.

Hopp Ferenc üzlete

Mára pedig életünk elengedhetetlen kellékévé, divatcikké vált a szemüveg, a nagyobb városokban rengeteg optikai üzlettel találkozhatunk, széleskörű választék áll rendelkezésünkre, ha szemüvegre van szükségünk. A szükséges rosszból divatcikk lett, számtalan keret típus áll rendelkezésünkre, hogy megtaláljuk a nekünk megfelelőt, folyamatosan jönnek az újabb és újabb lencse fejlesztések, napjaink igényeihez igazodva.