Szemünk a szemgödörben helyezkedik el.  A szemgolyó fala háromrétegű (ínhártya, érhártya, ideghártya).  A legkülső réteg az ínhártya, ennek külső felszínén tapadnak a szemizmok. Az ínhártya elülső folytatása az átlátszó, domború szaruhártya.

A középső réteg a szem vérellátását szolgáló érhártya. Ennek a megvastagodása a szaruhártya szélénél a sugártest. Ez utóbbiból ered a szem színét adó szivárványhártya, amelynek középső kerek nyílása a pupilla. A fény intenzitása reflexesen szabályozza a szivárvány hártya izmait: erős fényben a pupilla szűkítésével csökken a szembe jutó fény mennyisége, félhomályban pedig a pupilla tágul.

A szemgolyó legbelső rétege az ideghártya, más néven a retina. Ez tartalmazza fényingert felvevő receptor sejteket.

A szemgolyó belsejét kitöltő, kocsonyás anyag az üvegtest.  A pupillán bejutó fénysugár útjába illeszkedik a szemlencse, amelyet a lencsefüggesztő rostok körben a sugártesthez rögzítenek. A szaruhártya és a szemlencse közötti tér a szemcsarnok, amit a szivárványhártya két részre oszt. A szemcsarnokot kitöltő folyadék, a csarnokvíz biztosítja a szaruhártya, valamint a szemlencse táplálását.

A szem felépítése (forrás: webbeteg.hu)

A szaruhártya és a szemlencse fordított állású, kicsinyített képet vetítenek az ideghártyára, ahol a képnek megfelelő mintázatban a receptor sejtek ingerületet keltenek. Ha közelre nézünk, a szemlencse domborúbbá válik, így erősebben töri a fényt, és a közelebbi tárgyakról érkező sugarakat gyűjti össze az ideghártyán, ezért ezeket látjuk élesen. Amikor távolabbra tekintünk, a lencse domborúsága csökken, ezért kevésbé töri meg a fényt.

A retinában kétféle sejt, a pálcikák és a csapok találhatók. A pálcikák segítségével látunk félhomályban. A csapokkal pedig világosban. Három típusba sorolhatók aszerint, hogy milyen hullámhosszúságú, vagyis milyen színű fény hatására jönnek ingerületbe. A színlátás tehát a csapok eltérő ingerlékenységének tulajdonítható. Fontos különbség, hogy a pálcikák nem képesek éles látást biztosítani.

Az ideghártyán, a szemgolyó pupillával szemközti belső oldalán található a sárgafolt, az éleslátás helye, amelyben csak csapok vannak. A látótérnek csak azt a részét látjuk élesen, amely ide vetül. A szemmozgató izmok a két szemet úgy állítják be, hogy mindkét szemünkben a látni kívánt tárgy képe vetüljön a sárgafoltra. A látóideg kapcsolatban más idegsejtekkel és ezek továbbítják az ingerületet az szemünkből.

A szem segédberendezései

A szem segédberendezései a könnymirigyek és a szemhéjak. A folyamatosan termelődő könny nedvesen tartja a szemgolyó felületét, megakadályozza kiszáradását, a könny elpusztítja az idekerülő baktériumokat. A könnyet a szemhéjak terítik szét a szaruhártya és az ínhártya felületén. Ha a szaruhártya külső felületéhez valami hozzáér vagy szokatlan kémiai hatás éri, akkor ez reflexesen a szemhéj azonnali bezárását idézi elő. Ez a védekező reflex az érzékeny szemgolyót óvja az esetleges károsodástól. A szemhéjzáró reflex akkor is bekövetkezik, ha hirtelen túl erős fény éri a szemet.

Amilyen kicsi a szemünk, olyan összetett a működése. A szemgolyó fala három rétegű, ezek az ínhártya (ezen tapadnak a szemizmok), érhártya (a szem vérellátását szolgálja) és az ideghártya vagy retina.  Ahhoz, hogy sötétben és világosban is lássunk, a retina sejtjei a csapok és pálcikák felelnek. Az éleslátás helyét sárgafoltnak nevezzük, itt csak csapok vannak. A szem segédberendezései a könnymirigyek és a szemhéjak. A könny több feladatot lát el: nedvesen tartja a szemgolyó felületét és elpusztítja az idekerülő baktériumokat. A könnyet a szemhéjak terítik szét a szem felületén. A szemhéjaknak védelmi funkciója is van, reflexesen záródnak, ha valami hozzáér a szaruhártya külső felületéhez vagy szokatlan kémiai hatás éri.

Forrás: Mándics Dezső – dr. Molnár Katalin: Biológia középiskolásoknak, érettségizőknek

Kép forrása: slideshare.net